Egy pékség tulajdonosa nem hajlandó tortát eladni egy kislánynak, aki nem rendelkezik elegendő pénzzel, később azonban rájön, hogy az anyja haldokló születésnapjára szánták a tortát.
Sal Garfield rossz napot fogott ki. Hajnali 3:00 óta készítette a tortákat és süteményeket, és most az alkalmazottja, aki délutánra át kellett volna vennie a boltot, beteget jelentett.
Sal művész volt. Senki sem tudott olyan édességeket készíteni, mint ő, de egyáltalán nem volt emberszerető. Aznap reggel több kellemetlen ügyféllel is találkozott, így amikor Janie Metcalf belépett, készen állt arra, hogy felrobbanjon.
Jamie hét éves volt, vékony és kecses, hosszú szőke hajjal és nagy barna szemekkel. Odament Sal kirakatához, és apró kezeit az üvegre tette, miközben a finom süteményeket és tortákat nézte.
Hé, kölyök! – morgott Sal. – Ne tedd a kezed az üvegre! Épp most tisztítottam meg!
Janie visszaugrott, és gyorsan a háta mögé rejtette a kezeit. – Sajnálom! – mondta. – Minden olyan finomnak tűnik! Anyukám azt mondja, hogy te készíted a legjobb vörös bársony tortát a világon.
Sal hízelgett. – Igaza lehet – mondta. – Díjat nyertem azzal a tortával.
Szeretnék egy tortát venni – mondta Janie, és előrenyújtotta a kezét. A tenyerében egy kis kupac aprópénz volt, ami nem érte el a néhány dollárt sem.
Honnan szerezted ezt, kölyök? – kérdezte Sal. – Feltörtél egy perselyt?
Igen – mondta Janie félénken. – Igen, feltörtem. Szeretnék egy nagy vörös bársony tortát venni.
Egy vörös bársony tortát? – kérdezte Sal. – Remélem, több van nálad, mint az a három-négy dollár, kölyök! Az a torta 70 dollárba kerül!
Hetven dollár? – kérdezte Janie. – De… nincs több pénzem… Megvehetném csak egy szeletet?
Kölyök – vigyorgott Sal. – Még egy szeletet sem tudsz megvenni!
Janie majdnem sírva fakadt. – Kérem. Mi van azzal a cupcake-el? – mutatott egy finomnak tűnő, mázas cupcake-re. – Az mennyibe kerül?
Az egy 6 dolláros cupcake, kölyök – mondta Sal. – Őszintén szólva, még egy kekszet sem tudsz megvenni a boltomban!
Janie sírni kezdett. – Kérem, uram – suttogta. – Nem érti…
Ekkor Sal elvesztette türelmét. – Menj el! – kiáltotta. – Próbálj szerencsét valahol máshol!
Janie elfordult, és kiszaladt az ajtón. Sal figyelte, ahogy a bolt előtt leül a járdára és kétségbeesetten sír. Néhány perccel később egy idős hölgy sétált el mellette, és megállt.
Sal hallotta, ahogy a nő megkérdezi a gyermeket, – Kicsim, minden rendben van?
Janie sírva válaszolt, – Szerettem volna venni egy tortát anyukámnak, de az ember nem adta el nekem.
Nos – mondta a nő -, ezért sírsz? Azért, mert nincs tortád?
Nem nekem szántam – magyarázta Janie. – Anyukámnak szántam. Ma van a születésnapja, és a kórházban van. Ez a kedvenc péksége, és imádja a vörös bársony tortát.
Ó, kedvesem! – mondta a nő. – Szegény asszony! Mi a baja?
Rákja van – mondta Janie. – Apa azt mondta… nem fog hazajönni. Ezért szerettem volna megvenni neki a tortát.
Nagyon sajnálom! – mondta a nő. – Talán…
De Sal már eleget hallott. Odaszaladt az ajtóhoz és kiáltotta, – Kisleány, gyere vissza!
Janie felnézett rá, arcán könnyekkel. – Én?
Igen – mondta Sal a leggyengébb hangján. – Kérlek, gyere vissza.
Az idős hölgy segített Janie-nek felkelni és újra belépni a pékségbe. – Nem vittem el semmit… – mondta.
Tudom – mondta Sal gyengéden. – Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg korábban. Hallottam, amit annak a hölgynek mondtál. Anyukádnak ma van a születésnapja?
Igen – mondta Janie. – Igen, ma van. Tudom, hogy nincs elég pénzem…
Rendben van – mondta Sal, szégyenkezve. – Van egy extra tortám. Ha elvinnéd, az nagy segítség lenne!
Tényleg? – suttogta Janie. – Igazán?
Igen, igazán – mondta Sal. – És történetesen az egyik különleges vörös bársony tortám, krémsajtos és fehér csokoládé borítással…
Janie arca ragyogó mosollyal világított. – Az anyukám kedvence! – suttogta.
Mi az anyukád neve? – kérdezte Sal.
Isabelle – mondta Janie. – Az ő neve Isabelle. Ugye milyen szép név?
Nagyon szép – mondta Sal. – Várj itt egy pillanatot, mindjárt visszajövök.
Sal visszament a konyhába és gondosan felírta egy finom vörös bársony tortára: „Boldog születésnapot, Isabelle!” Ezután a tortát egy nagy fehér szatén dobozba tette, és egy pár csillogó gyertyát is hozzáadott. A nagy dobozt visszavitte az üzletbe és átadta Janie-nek.
Köszönöm! – suttogta Janie könnyekkel a szemében. – Ez nagyon boldoggá fogja tenni őt!
Nem, – mondta Sal. – KÖSZÖNÖM. Elfelejtettem, miért készítem ezeket a csodálatos, finom tortákat. Azért, hogy különlegessé tegyem a különleges alkalmakat. Remélem, te és anyukád élvezni fogjátok a tortámat!
Janie aznap délután elvitte Sal tortáját anyukájának, és meggyújtották a csillogó gyertyákat. Annak a csodálatos fénynek köszönhetően Janie majdnem elhitte, hogy minden rendben lesz valahogy.
Tanulságok a történetből:
Az élet több mint pénz, arról szól, hogy jelentős hatással legyünk másokra. Sal rájött, hogy a tortája sokkal többet jelent Janie-nek és anyukájának, mint amennyi pénzt kereshetett volna vele.
Tegyünk meg minden pillanatot, amit a szeretteinkkel töltünk – lehet, hogy az utolsó. Janie különlegessé akarta tenni anyukája utolsó születésnapját azzal, hogy elviszi neki a kedvenc tortáját.
Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.