Egy megözvegyült gazda eladja a családjában generációk óta meglévő farmot, hogy egyetlen fia követhesse az álmait, és másnap eltűnik.
Andrew Durham szerette a földet. A vérében volt, a DNS-ében. Generációkon keresztül öröklődött rá úttörő ősei révén, akik azért jöttek nyugatra, Kansasba, hogy megszelídítsék a vad földet.
Amikor először tartotta a karjában a fiát, Petert, Andrew elmosolyodott. A családi hagyomány folytatása most már biztosított volt. Egy napon Andrew öröksége a fiára szállt.
Eszébe sem jutott, hogy a fiának egészen más álmai lehetnek.
A gazdák élete nehéz. Ez egy hivatás, nem pedig munka, ahogy András mondaná a fiának, és ha az időjárás nem működik együtt, és a termés nem terem, a jutalom kevés.
Ahol van akarat, ott van út is.
András mégis szerette ezt a munkát, és Peter néhány korábbi emléke arról szólt, hogy az apja vállán lovagolva sétált a magas, zizegő kukoricamezőkön. Ekkor hallotta Péter először a zenét.
Amikor Peter kilencéves volt, édesanyja, Hannah elhunyt. Egy barátjával vásárolt egy közeli városban, amikor megrepedt egy ér az agyában.
Az orvosok később azt mondták Andrew-nak, hogy Hannah valószínűleg egész életében hordozta ezt az aneurizmát az agyában, mint egy fel nem robbant gránátot. Andrew nyugodt élete darabokra hullott.
Hannah volt a földje, most egyedül kellett folytatnia, és felnevelni a fiukat, amennyire csak tudta. Nem volt könnyű, de lassan András és Péter új életet építettek a régi romjaiból.
A következő tíz évben a dolgok sokat változtak. Az Andrew körüli gazdák transzgenikus vetőmagokat kezdtek vásárolni, és a termésük gyorsabban nőtt és bőségesebb volt.
Andrew azonban nem volt hajlandó megvenni a módosított vetőmagot, és nem volt hajlandó vegyszeres permetszereket használni. Tisztelte a földet, a régi módszereket és az évszakok ritmusát. Sajnos a gazdaság egyre kevésbé lett jövedelmező.
Mire Peter a középiskola utolsó évében járt, Andrew már alig tudott megélni. Azt mondta Péternek: “Arra gondoltam, hogy eladhatnám a külterületi földek egy részét, és te elmehetnél főiskolára.”
“Szerezz magadnak egy mezőgazdasági diplomát, hogy jobban tudj dolgozni a farmon, mint én valaha is tettem. Tudom, hogy meg tudod ezt változtatni.”
Peter, aki éppen a vacsoráját ette, felkapta a fejét, és felsóhajtott. Az apja szemébe nézett, és azt mondta: “Apa, tudod, hogy szeretlek, és szeretem ezt a farmot, de nem akarok farmer lenni”.
Andrew megdöbbent. “Akkor… mi?” – kérdezte. “Mit akarsz csinálni?”
Peter elpirult. “Tudod, mennyire szeretek gitározni és énekelni… Ezt szeretném kipróbálni, apa” – magyarázta. “Énekelni és zenét írni akarok, zenészekkel dolgozni.”
“De mi van a földdel?” kérdezte Andrew. “A családunk mindig is itt élt, Peter. Mindig!”
Péter szemében könnyek csillogtak. “Szeretlek, apa, és szeretem ezt a farmot, de az álmaimat akarom követni, és a földműves lét nem az én álmom”.
Aznap éjjel Andrew nem tudott aludni. Folyton forgolódott. Soha nem akart mást csinálni, mint gazdálkodni. Mit tett volna az apja, ha más álma lett volna? Mit tenne Hannah?
Amikor Peter másnap reggel felébredt, Andrew eltűnt, és a teherautója is. András elment a templomába, és elmondta a problémáját a lelkészének, és a lelkész válasza szomorúan megerősítette saját következtetését.
“Nem dönthetünk a gyermekeink sorsáról, Andrew – mondta szelíden a lelkész. “A saját útjukat kell járniuk, és a mi kötelességünk, hogy felszabadítsuk őket, és szárnyakat adjunk nekik, hogy elrepülhessenek.”
Aznap este András megkérdezte Pétert, mit szándékozik tenni, hogy valóra váltsa az álmát. Péter izgatottan magyarázta, hogy már van egy kis munkája, mint zenész.
“Van néhány dalom, amit elküldtem egy nashville-i producernek, és ő megmutatta őket néhány énekesnek…” – mondta. “Azt akarja, hogy költözzek oda egy időre, és szerezzek kapcsolatokat. Szerinte nagyon sikeres dalszerző lehetnék.”
“És miből fogsz megélni, Peter?” Andrew megkérdezte.
Peter vigyorgott. “Azt teszem, amit minden más reménybeli countryénekes tesz Nashville-ben!” – mondta. “Pincér leszek!”
Ez egy újabb álmatlan éjszaka volt Andrew számára, de amikor felkelt a nap, már volt egy terve. Behajtott a városba, és intézkedett. Szárnyakat akart adni Peternek.
Egy héttel később András hazajött, és átadott Péternek egy borítékot. Benne egy 450 000 dolláros csekk volt. “Eladtam a farmot, Péter” – mondta András. “Apám azért adta, hogy biztosítsa a jövőmet, most én akarom biztosítani a tiédet.”
Mielőtt Péter reagálhatott volna, András hátat fordított, és felment a szobájába. Ott ült a nagyapja fényképével a kezében, és Péter hallotta, ahogy azt suttogja: “Sajnálom, nagyapa, de el kellett adnom a farmot, szabadon kellett engednem a fiamat”.
Másnap reggel Péter látta, hogy apja régi teherautója eltűnt. Felment Andrew szobájába, és látta, hogy az apja ruhái eltűntek, az anyja portréjával együtt.
Az apja eltűnt! Ekkor vette észre Péter a borítékot az ágyon. Kinyitotta, és egy levelet talált benne. “Kedves Péterem” – olvasta. “Az életem értelme elszállt. Beköltözöm Velly nagyapa régi kunyhójába. Légy boldog, fiam. Váltsd valóra az álmodat.”
Péter megdöbbent. Ezt helyre kellett hoznia. De hogyan? Fogta a csekket, és behajtott a városba. Három nappal később bekopogott Velly nagyapa régi kunyhójának ajtaján.
Andrew kinyitotta az ajtót, és felkiáltott: “PETER! Mit keresel itt? Azt hittem, hogy Nashville-be mész…”
“Én vagyok – mondta Péter. “És te visszamész a farmra. Visszavettem a pénzt, és meggyőztem a vevőt, hogy érvénytelenítse az adásvételt. Az az én farmom is, apa, és a gyökereim ugyanolyan mélyre nyúlnak, mint a tiéd. Haza kell jönnöm hozzád és a farmra. Tudnom kell, hogy ott vagy, akármilyen messzire is megyek.”
Andrew visszaköltözött a farmjára, Peter pedig Nashville-be ment. Némi kutatás után Andrew úgy döntött, hogy kipróbálja magát a biozöldségek termesztésében, és ez nagyon jövedelmező vállalkozás volt.
A farm még jövedelmezőbbé vált, amikor Peter úgy döntött, hogy countryzenei fesztivált rendez ott, és meggyőzte az összes nagy sztárbarátját, hogy lépjenek fel.
A régi farm, amelyről Andrew azt hitte, hogy csődbe jutott, nagy siker lett, és Kansas egyik legnépszerűbb zenei fesztiváljának helyszíne. És ki tudja? Talán egy nap Peter fia is farmer akar lenni…
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
A szülők nem dönthetnek gyermekeik sorsáról. András azt hitte, hogy Péter az ő nyomdokaiba fog lépni, és megdöbbent, amikor kiderült, hogy egészen másról álmodott.
Ahol van akarat, ott van út is. Péter visszautasította apja áldozatát, és megtalálta a módját, hogy választott szakmájával hozzájáruljon a gazdaság sikeréhez.
Mondja el, mit gondol erről a történetről, és ossza meg barátaival. Talán feldobja a napjukat és inspirálja őket.