A második világháború nemcsak az emberek, hanem az állatok háborúja is volt. Fontos szerepet játszottak az ellenséges patkány elleni harcban.
Számos történet szól a kutyák, lovak, galambok, sőt még a macskák hűséges szolgálatáról is. Íme egy ilyen történet.
A történet, amelyet ma el fogunk mesélni, nagyon régen történt, a háborús években, az ostromlott Leningrádban. Abban az időben a leningrádiak élete nagyon nehéz volt. Hősünk sem volt kivétel.
Békeidőben késélezőként dolgozott. A blokád alatt az idős férfi elvesztette a keresetét, mert az emberek nem tudták megfizetni a munkáját.
Úgy élt, hogy régi ruháit élelemre cserélte. Általában dara vagy kenyér volt. Egy ilyen napon, amikor a férfi éppen a piacra készült, hangos nyávogást hallott.
Amikor kijött a lépcsőházba, látta, hogy egy macska elszalad, és egy alig élő patkányt, mellette egy apró kis patkánnyal.
Az öregember megsajnálta a kis, védtelen teremtményt, és hazavitte. A kis patkány gyorsan hozzászokott.
De az öregember élelme rendkívül szűkös volt. A kis patkány csak a morzsákat kapta az étkezés után.
Így amint a kis patkány kicsit idősebb lett, gyakran elszaladt valami ennivalót keresni. Úgy tűnik, nem voltak sikertelenek, mert a kis patkány növekedni kezdett, és gyorsan egészséges lett.
Az idősebb férfi nagyon megszerette a háziállatát. Hogy elüsse az időt, elkezdte idomítani a patkányt. Megtanította, hogy reagáljon a hangjára, hogy álljon a hátsó lábaira, és hogy hordozzon apró tárgyakat, például gombokat vagy érméket.
De az élet napról napra nehezebbé és nehezebbé vált. Végül az öregembernek nem maradt semmi, amit eladhatott vagy elcserélhetett volna: Eladta az összes téli ruháját, és senki sem akarta megvenni a nyári ruhákat. Nem volt mit enni.
Az öregember olyan gyenge volt, hogy már arra sem volt ereje, hogy felkeljen az ágyból. Az egyetlen dolog, amit tehetett, hogy sokáig beszélgetett a kis patkánnyal. A kis patkány hirtelen eltűnt. Egyszer már megszökött. De ezúttal már két napja nem volt itt.
A férfi azt hitte, hogy talált egy új étkezési lehetőséget. A harmadik napon jött a kis patkány. A fogai között egy fényes tárgyat tartott. Egy régi ezüstérme volt.
Az öregember annyi zabpelyhet cserélt érte, hogy az egy hónapig tartott. A kis patkány még néhányszor hozta ugyanazt az érmét, ami megmentette az öregembert az éhhaláltól.
Szomszédait is elkezdte segíteni élelmiszerrel, állítólag állítólag sikerült elcserélnie a majdnem új nadrágját.
Az idős férfi túlélte a blokádot, de egy újabb leningrádi bombatámadás során leégett a háza. Azóta nem látta háziállatát. De élete végéig emlékezett arra az apró kis patkányra, amely megmentette a haláltól.
Megosztásokat köszönöm