Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.
Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.
Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.
(Kun Magdolna: Anyámról álmodtam)
Megosztásokat köszönöm