Az őzek életének egyik legkritikusabb időszaka, amikor a kölykeik születnek és az anyjuk gondoskodására szorulnak. A kis szarvasokat az anyjuk eteti, és általában a növényzetben rejtőzködnek, hogy elkerüljék a ragadozók figyelmét. Azonban néha előfordulhat, hogy az anyjuk valami miatt nem tud gondoskodni róluk, és ekkor kénytelenek magukra maradni.
Egy ilyen eset történt 2020 májusában, amikor Dawn Rasmussen férje kint volt az udvaron, és hallotta, hogy valami béget és sír, mint egy birka. Követte a hangot, és végül egy szarvasbébit talált, amely odarohant hozzá. Kiderült, hogy az állatot elhagyták, mivel az őzgidákat általában nem hagyják magukra az anyjuk.
Az állatorvos, aki megvizsgálta a kis szarvasbébit, azt mondta, hogy valószínűleg az anyja meghalt. Dawn és a férje úgy döntöttek, hogy befogadják Thort, ahogy elnevezték a szarvast. Azonban tudták, hogy nem háziállatot, hanem vadállatot nevelnek, és ezért egy nagy kültéri ketrecet alakítottak ki, hogy Thor szabadon kószálhasson.
Dawn öt hónapig cumisüvegből etette Thort tejjel, majd megtanította, hogyan keressen élelmet. Amikor Thor négy hónapos volt, kimenhetett a vadonba, de mindig visszajött, amikor meghallotta, hogy hívja Thor. Most már 2,5 éves, és egy szarvascsordával él együtt, de időről időre visszajár, hogy lógjon Dawnnal.
Ez a történet bemutatja, hogy milyen szoros kapcsolat alakulhat ki egy ember és egy vadállat között, ha az állatot korán befogadják és gondoskodnak róla. Dawn és a férje megmutatták, hogy az embernek lehetősége van arra, hogy segítsen a természetnek, és hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a vadállatokkal. Ez a kapcsolat nem csak az állatoknak, hanem az embereknek is jót tesz, mert emlékeztet minket arra, hogy milyen fontos a természetvédelem és a tisztelet.
Micsoda remek kapcsolat! Nézd meg az alábbi videót:
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal és családoddal. Talán inspirálja őket, és feldobja a napjukat.