Melanie Knecht és Trevor Hahn túratársak, mindketten Coloradóból származnak. Talán az övék a legkülönlegesebb természetjáró csapat a világon. Melanie 29 éves és nyitott gerinccel született, Trevor 42 esztendős, 5 évvel ezelőtt zöldhályog következtében veszítette el látását. Melanie kerekesszéket kénytelen használni, ami korábban sajnos komolyan akadályozta őt abban, hogy hódolhasson szenvedélyének: a világ felfedezésének. Szerencsére azonban keresett és talált is módot arra, hogy megvalósíthassa álmait. Még a Húsvét-szigetekre is eljutott, ahová egy barátja vitte a hátán, egy speciális hordozóval. A férfi pedig annak ellenére, hogy elvesztette a látását, továbbra is szívesen túrázott, főleg vele túrázó csapattársaira támaszkodva, akik csengetéssel és szóbeli irányítással segítettek neki.
Melanie és Trevor 2018-ban ismerkedtek meg egy adaptív tréningen és gyorsan összebarátkoztak. Mindketten szenvedélyesen szeretik a természetet és a szabadidős tevékenységeket, ez inspirálta őket, hogy csapatot alkossanak és együtt éljék meg a kalandokat.
„Számunka magától értetődő, hogy együtt túrázunk.” – mondta Melanie az Outside magazin újságírójának, Kathryn Miles-nak.
„Ő a láb, én a szem”
Melanie egy egyedileg készített, hátizsákszerű hordozóban, Trevor hátán „mássza” a hegyeket, cserébe pedig remek társ a túrák során. Nem mellesleg Melanie kiválóan énekel, és remek képzelőerővel van megáldva, tehát szórakoztató és kiváló túravezető, ugyanis menet közben leírja Trevor számára a terepet és a tájat, ahol megfordulnak.
„Ő a láb, én a szem. Mi vagyunk az álomcsapat” – nyilatkozta Melanie a Jó Reggelt, Amerika magazin újságírójának, Faith Bernsteinnek. Trevor amellett, hogy élvezheti a hegymászást, célt is ad neki különleges partnere. „A legjobb, hogy mindez mosolyra fakasztja Melanie-t” – mondta Bernsteinnek, Melanie pedig elmondása szerint kimondhatatlanul örül az érzésnek, hogy szabad lehet, és egy időre hátrahagyhatja kerekesszékét.
Közös felelősség
A túrázó páros azért is tartja gyümölcsözőnek együttműködésüket, mert így nem szorulnak mások segítségére. Trevor szerint „Mindkettőnknek ugyanakkora a felelőssége. Ha egyikünk hibázik, akkor a másik is. De ez teljesen más, hiszen itt nem tehernek érezzük magunkat, hanem fontosak vagyunk a másik élményének alakításában.” – mondta a The Trust for Public Land blogjának. „A tény, hogy egymásnak segítünk, levesz rólunk minden terhet.” – tette hozzá Melanie. „Remek dolog, hogy megoszthatjuk a történetünket másokkal és remélem ez másokat is arra bátorít, amit mi csinálunk, vagy legalább annyit elérünk vele, hogy másképp gondolkodjanak. A lényeg, hogy lássák, milyen erősek vagyunk együtt.” – folytatta.
Melanie és Trevor közös élményeiket az Instagramon és a Facebookon is megosztják és több interjút is adtak már különféle blogoknak és újságoknak is. A páros következő célja az, hogy egy 4000 méternél is magasabb hegyet másszanak meg.
Csak a teljesítmény számít
Ugyanakkor nem szeretik, ha inspirálónak nevezik őket. “Sosem szerettem, ha például snowboardozás közben valaki lekiabált a síliftből hogy milyen inspiráló vagyok. Én ezt megalázónak érzem, mert ezt senkire nem mondják, aki lát és úgy szeli át a hegyeket.” – mondta Trevor az Outside-nak. Melanie egyetért vele, ő is azt akarja, hogy ne azért méltassák, mert kerekesszékes, hanem csak a teljesítménye miatt.
Az inspiráló helyett talán helyesebb a példamutató szóval jellemezni őket, hiszen mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei is, más-más területeken. Nincs egy nő vagy férfi sem a világon, akinek ne lenne arra szüksége, hogy valaki kiegészítse őt. Melanie és Trevor története rávilágít arra, hogy együtt erősebbek vagyunk és ez egy olyan lecke, aminek semmi köze ahhoz, hogy valaki fogyatékosságban szenved vagy sem. Minden csakis az emberen múlik.
Megosztásokat köszönöm