Alisa úgy döntött, hogy elfelejti anyját, aki elhagyta őt egy menhelyen, amikor még csak kislány volt. Harminc évvel később Alisa elolvasott egy régi levelet, és nehéz döntést kellett hoznia.
Alisa a menhely legnagyobb szobáját birtokolta, miközben csak arra vágyott, hogy a kis, rozsdás régi otthonában lehessen. A kilencéves kislány heteken át ült az ablaka előtt, várva, hogy anyja nyitott karokkal visszatérjen.
Az ablakon keresztül csak ugyanazokat a jeleneteket látta: napkelte és napnyugta, idegenek sétáltatják kutyáikat, párok érkeznek reménykedő szemekkel, és néhányan távoznak egy gyerekkel a menhelyről.
Alisa nem törődött azzal, amit a többi gyerek mondott. Csak anyja megnyugtató szavaira emlékezett:
„Baba, maradj itt. Anyának terve van, hogy megváltoztassa az életünket. Hamarosan minden jobb lesz, ígérem. De egy ideig itt kell maradnod. Visszajövök érted.”
„Mint… este?” kérdezte Alisa ártatlanul. Anyja visszatartva könnyeit azt mondta: „Egy kicsit tovább, kedvesem.”
Harminc év telt el azóta, hogy Alisa anyja utoljára egy hosszú csókot adott a homlokára, majd elment. Alisa most egy erős, független üzletasszony volt. Egy kis ékszerstanddal kezdte a bolhapiacon, majd az egyik legnépszerűbb nemzetközi divatékszer márka alapítója lett.
Soha nem látta viszont anyját, de Alisát végül befogadta egy nevelőcsalád, amely erős, független nővé nevelte őt.
Az élet néhány fájdalmas görbe labdát dobott Alisának, például nevelőszülei halálát, nyolc évig tartó házasságának megszakadását, és azt, hogy megpróbáljon jó fiút nevelni egy mérgező férfiassággal teli világban. De Alisa túlélte. Bár mindig érezte anyja halvány jelenlétét az életében, úgy döntött, hogy soha nem keresi fel azt a nőt, aki elhagyta őt. Úgy döntött, hogy másképp neveli fel fiát.
Egy délután Alisa levelet írt fiának, Conan-nak, aki nemrég költözött Kaliforniába, hogy egyetemre járjon.
„Conan, fiam, tudd, hogy mindig itt vagyok neked. Lehet, hogy egy távoli városban vagy, de én mindig csak egy telefonhívásnyira vagyok. Szeretlek, baba!”
Ahogy összehajtotta a levelet, Alisa pillantást vetett azokra a levelekre, amelyeket évek óta elkerült. Talán a hirtelen magányérzet miatt, amit fia távozása után érzett, valami arra késztette, hogy először átnézze ezeket a leveleket.
„Drága Alisa, Hogy vagy? Ha ezt olvasod, tudom, hogy dühös vagy rám. De ha ezt olvasod, valószínűleg tudni akarod, miért…”
„…Cserbenhagytalak, de az élet is cserbenhagyott engem…”
„…Elértek hozzád a leveleim, kedvesem?”
„…Találkoztam régi óvodai barátoddal… azt mondta, hogy van egy fiad, Conan…”
„…Különleges imát mondtam érted és Conanért karácsony estéjén…”
„…Alisa, drágám, lassan elhalványulok…”
Az utolsó levél megrázta Alisát. Tovább olvasta.
„Alisa, drágám, lassan elhalványulok. Mint egy bolond, követtem a morzsákat, amelyek hozzád vezettek, csak hogy láthassam az arcodat. Boldogan adtam el mindent, amim volt, hogy megtaláljalak. A múlt héten eladtam a medálom felét, amit neked és nekem vettem. Ez volt az utolsó dolog, amit el kellett adnom. Még mindig megvan a szív másik fele?”
Alisa szorongatta a medált, amit évekkel ezelőtt anyjától kapott, és imádkozott. Végül megérkezett. Alisa belépett az intenzív osztály ajtaján, és meglátta anyját évek óta először.
„Mama…” suttogta anyja fülébe, és megfogta a kezét. Sarah kinyitotta a szemét, bár nem tudott beszélni az oxigénmaszk miatt, szemei túláradó szeretettel köszöntötték lányát. Megpróbált megmozdulni, de Alisa megállította.
„Pihenj, mama. Most itt vagyok. Mindenről gondoskodom.”
Sarah fáradt szeméből könny gördült le, miközben fogta lánya kezét és hallotta Alisa édes hangját.
„Minden nagyon hamar jobb lesz, ígérem. És nem jövök vissza érted. Mert sehova sem megyek, mama. Most pihenj.”
Tanulságok a történetből:
Legyünk kedvesebbek anyáinkkal, amíg még tehetjük. Hallgassuk meg történeteiket, adjuk nekik szerető jelenlétünket, és próbáljunk megbocsátani nekik, ahogy Alisa tette harminc hosszú év után.
Ahol szeretet van, ott mindig lehet megbocsátás. Bár Sarah nem volt jelen Alisa életében, Alisa anyja iránti szeretete lehetővé tette, hogy anyja mellé rohanjon és esélyt adjon kapcsolatuknak.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Talán feldobja a napjukat és inspirálja őket.