A szülők sok esetben felemelik a hangjukat, ha a gyerekek valami rosszat csinálnak, sajnos azt hiszik, hogy ez a nevelés egyik formája. A kiabálásnak semmi eredménye nincs, csak annyi, hogy pszichikailag a gyermek egész életére hatással lehet a sok kellemetlen emlék. Az a legrosszabb, hogy nem csak a szülők kiabálnak a gyerekekkel, hanem az óvónők, tanítónők és sok esetben idegenek is.
Ma példákkal alátámasztva mutatjuk be, hogy miért tilos a gyerekekre kiabálni
Repülőtér, kora reggel a váróterem egyik kávézójában történt az eset. A mellettem lévő asztalnál ült egy férfi a nagyjából 5 éves kisfiával. A gyerek súgott valamit az apjának evés közben, az apa kiabálása arra késztetett, hogy rájuk figyeljek. Hogy, hogy a vécére? Öt perce kérdeztelek és te mit válaszoltál? Na mit válaszoltál, kérdezlek én? – ordított az apa, most be fogsz pisilni! A vécére akarsz menni? Kiabálta idegesen az apa. Én néztem figyelmesen az apát, aki szinte belevörösödött a kiabálásba és a kezét is ökölbe szorította. A kisfiú összekuporodott és egyre lejjebb hajtotta a fejét. Én pedig megjegyeztem csendben: a gyerekek ennyi idős korukban még nem tudják előre, hogy mikor kell kimenniük a vécére. Az apa rám nézett figyelmesen és egy perc múlva ezt mondta a gyereknek:” Gyere” – a gyerek pedig lehajtott fejjel követte az apját.
Tel-Aviv, dél a napozó helyen rengeteg ember. Sétálok, szeretnék egy fagyit venni, egyszer csak kiabálást hallok nem messze tőlem, többen is felkapták a fejüket. Közelebb mentem, egy férfi kiabált: – Menj innen mellőlem! Menj innen azt mondtam! Mit mondtam, nem hallod? Kapni fogsz! Menj innen! Egy férfi így ordítozott a kb. öt éves lányával. Sem én, sem a körülöttünk lévő emberek nem értették mi történt. A férfi tovább ment, a kislány pedig mellette bandukolt. Az abnormális, hisztérikus ordítás folytatódott.” Menj innen, nem érted? Nem hallod? A kislány arca nem látszott a két kis válla eltakarta, ahogy összehúzta magát. A férfi mellé egyszer csak odalépett egy hölgy és azt mondta:” Ha még egyet kiabál, hívom a rendőrséget”. Tűnj el innen kiabálta a férfi, az én gyerekem! A férfi befejezte a kiabálást és tovább mentek. A kislány félénken ballagott a dühös apa mellett. Szégyen, hogy ilyen dolgot művelnek honfitársaink, ráadásul idegen országban.
Repülőtér, éjszaka, váróterem, ellenőrző részleg, sor van, a gyerekek türelmetlenek. Egy hat év körüli kisfiú kiugrik a sorból, majd visszatér az anyja mellé. Ebben a percben az anya erősebben meglökte a gyereket és azt mondta: Kinek beszélek? Maradj nyugton! Ha még egyszer megmozdulsz, rendőrt hívok és megmondom, hogy nem fogadsz szót. Öt perc múlva a mellettem lévő sorból kiabálás hallatszik. Egy elegáns hölgy a 3-4 éves fiára kiabál: Elfáradtál, haza akarsz menni? Mit gondolsz én vajon nem akarok haza menni? Kérdezlek, válaszolj! Én nem akarok? Szégyelld magad, mondta az anya, te elfáradtál, azt hiszed én nem? A hölgy ordít, a gyerek pedig elrejti szemeit, hogy ne kelljen az anyjára néznie.
A nők mindenről olvasnak, a gyermekek pszichológiájáról is tájékozódniuk kellene, egy gyermek megnyugtatásáról, a pszichikai bántalmazásról arról, hogy ezekben a gyerekekben felgyülemlik a rengeteg agresszió, ha így viselkednek velük a szüleik.
Olvassatok a gyerekek viselkedéséről, életkoruk szerint. A 4 – 5 éves gyerekeknek rengeteg az energiájuk, nem tudnak hosszabb ideig egy helyben maradni. A felnőtteknek meg kell érteniük, hogy a gyerekeknek támogatásra és segítségre van szükségük különleges helyzetekben és nem pedig bántalmazásra, kiabálásra, megszégyenítésre.
A gyerek nagyon is megértik, hogy a szülő az aki bünteti, megveri, megszégyeníti, akkor amikor segíteni és védelmezni kellene őt. Ti felnőttek kiabáltok amikor fáradtak, idegesek és tehetetlenek vagytok. Ilyenkor a gyerek fél, szégyelli magát és azt érzi, hogy senki sem segít neki, sőt nem tudja megtanulni mit jelent valaki mellett kiállni, segíteni valakinek, megnyugtatni valakit. Ő úgy fog felnőni mint ti és nem fogja tudni, hogyan álljon ki a gyereke mellett és, hogyan segítsen neki. Vajon mikor tűnnek már el az olyan szülők akik hisztérikusan ordítoznak, akik megverik és megszégyenítik gyermekeiket minden semmiségért? Mikor értik meg a szülők, hogy ez nem nevelés, így nem lehet épp lelkületű gyermekeket nevelni? A szülőnek az a feladata, hogy tanítsa, nevelje, óvja és szeresse a gyerekét. Türelemmel, odafigyeléssel és kedvességgel kezelje a nehéz helyzeteket is, hiszen őn a felnőtt, akiről a gyerek példát fog venni.
Megosztásokat köszönöm
forrás: bidista
