Egy medencetisztító, aki beteg nagymamája kezelésének és testvérei élelmezésének kifizetéséért küzd, medencetisztítás közben talál egy aranygyűrűt. Odaadja a főnökének, és arra kéri, hogy keresse meg a tulajdonost, de másnap a zálogházban találja meg.
Andy temperamentumos kamasz volt, de a korához képest felelősségteljes fiú, és rengeteg kötelezettsége volt. Az anyja halála után a nagymamájához, Cathyhez került két kisebb testvérével.
Senki sem kedvelte, főleg mert összebarátkozott egy helyi banda tagjaival. Sokak szerint Andy egy 16 éves semmirekellő volt, akinek nem voltak céljai az életben, és nem tervezte, hogy főiskolára megy.
A legtöbben elkényeztetett tinédzsernek bélyegezték Andyt, aki az önpusztítás és a hírhedtség útja felé tartott. De senki sem tudta, hogy aranyból van a szíve, amíg a körülmények meg nem engedték, hogy bebizonyítsa, miután véletlenül megtalálta valaki eltűnt aranygyűrűjét a munkahelyén..
Andy apja évekkel ezelőtt elhagyta a családját. Gyűlölte az apját, és soha nem akart olyan felnőtté válni, mint ő. Miután édesanyja meghalt, mikor csak 13 éves volt, Andy és a testvérei a nagymamájukhoz költöztek. Ő volt az egyetlen rokonuk.
Andy tudta, hogy nagymamája már nem tud dolgozni. Nem akarta tovább terhelni őt, és gondoskodni akart a családról és a kezeléséről.
Medencetisztítóként dolgozott a helyi üdülőhelyen, és naponta ingázott az iskola és a munka között. Emiatt már nem tudott a tanulmányaira koncentrálni, és a jegyei drasztikusan romlani kezdtek. De ez volt a legkisebb gondja.
“Ezt meg kell tennem… Gyerünk, Andy! Meg tudod csinálni!” – biztatta magát. Egy nap, miközben a medencét tisztította, meglátott valamit a vízben. Nem valami törmelék vagy levél volt.
Ahogy kihalászta látta, hogy egy drága aranygyűrű az. Valaki elvesztette. Ez a szerencse könnyedén fedezhette volna három hónapnyi élelmiszert és a nagymamája orvosi számláit. De vajon elvitte?
“Szólnom kell a főnökömnek” – gondolta. Fogta a gyűrűt, és átadta a főnökének, Williamnek. “Megvan a lista azokról a vendégekről, akik ma délután a medencében voltak. Lehet, hogy valaki elvesztette. Meg kell találnunk, és vissza kell adnunk nekik a gyűrűt” – erősködött.
William szeme felcsillant a mohóságtól. Elvette Andytől az aranygyűrűt, és elővette a listát. “Hmmm, utánanézek. És te fiam, ki vagy rúgva!” – mondta, megdöbbentve Andyt.
“Kirúgva? De nem csináltam semmi rosszat. Kérem, meg kell tartanom ezt a munkát. Csak így tudom etetni a beteg nagymamámat és a testvéreimet. Ne rúgjon ki!” – sírt Andy. De süket fülekre talált, és William azzal fenyegetőzött, hogy hívja a biztonságiakat, ha Andy nem hagyja el az épületet.
“Kirúglak, mert nem vagyok elégedett a munkáddal” – dühöngött William. “Tűnj el, és ne gyere vissza. Tessék, fogd a fizetésed és távozz.”
Andy összetört szívvel tért haza. Összeszedte az összes megtakarított pénzét, de ez alig volt elég arra, hogy megvegye a nagymamája gyógyszereit. Nehéz szívvel fogott egy régi ezüst amulettet, az egyetlen emléket, ami néhai édesanyjáról maradt, és másnap elvitte egy helyi zálogházba.
“Fiatalember, miben segíthetek?” – kérdezte a zálogos, miközben nagyítója alatt egy gyűrűt vizsgált.
“Ez az a gyűrű?!” – kiáltott fel Andy, felismerve, hogy ez ugyanaz a gyűrű, amit előző nap a főnökének adott. A gyűrűbe monogramokat véstek, és tudta, hogy ugyanaz a gyűrű.
“De hogyan került ide? Ki adta el?” – kérdezte az eladótól.
“Egy férfi adta el tegnap este” – mondta az eladó. “Ilyen betűket csak egy ékszerüzletben gravíroznak, két megállóra innen” – mondta az eladó.
Andy gondolkodás nélkül felajánlotta, hogy megveszi a gyűrűt. Eladta az amulettjét, és minden megtakarítását a gyűrűre költötte. Ezután elment az ékszerboltba, hátha megtalálja annak a személynek a címét, aki elvesztette a gyűrűt.
“Igen, igazad van. Ezt a gyűrűt itt tervezték néhány évvel ezelőtt” – tájékoztatta az ékszerész Andy-t, miután szemügyre vette a darabot.
Átnézte a vásárlók nyilvántartását, és megadta Barbara címét, egy 64 éves asszonyét, aki egyedül élt egy nagy házban a város szélén. Andy a nőhöz sietett.
“Ez a gyűrű az öné?” – kérdezte az asszonytól, aki látszólag zavartan nézte, hogy Andy a néhai lánya gyűrűjét tartja a kezében.
“Ó, igen! A néhai lányomé volt. Medálként viseltem a láncomon, és tegnap elvesztettem. Hol találta?” – kiáltott fel Barbara.
“Az üdülőhely medencéjében” – válaszolta Andy.
Barbara az előző nap járt az üdülőhelyen, akkoriban a medencében üdvözölte egy barátját. “Biztosan akkor veszíthettem el, amikor lehajoltam, hogy beszélgessek a barátommal” – emlékezett vissza Barbara. “Hogy találtad meg a címemet?”
“Ez hosszú történet. De el kell kapnunk valakit. Kérem, jöjjön velem” – mondta Andy.
Ő és Barbara a rendőrséggel együtt érkeztek az üdülőhelyre. Mint kiderült, William kapzsisága felülkerekedett rajta. Miután megszerezte az aranygyűrűt Andytől, kirúgta szegény fiút, kidobta a vendéglistát, és eladta az ékszert.
Tisztességtelensége következményeként Williamet a rendőrök vezették el. Lopásért pénzbírságra és börtönbüntetésre ítélték.
Később Barbara értesült Andy küzdelmeiről, és elhatározta, hogy meghálálja a kedvességét. Felvette kertésznek, és kifizette a nagymamája kezelését.
Andy őszinteségének híre elterjedt a környéken és az iskolában. Azok, akik “semminek” bélyegezték, megdicsérték őt, és felhagytak az ítélkezéssel.
Mondd el, mit gondolsz, és oszd meg ezt a történetet barátaiddal, szeretteiddel. Talán inspirálja őket, és feldobja a napjukat.